6. Azért hogy iffiuságodban valo életedtöl fűg az üdveséged, hogy ha iffiuságodban szereted az jó erkölcsöt, azt könnyen meg is tarthatod holtig. és hogy ha az rosz erkölcsöt követed. azt nehezen hagyod el. vagy is talám soha sem.
7 Hogy el távoztathassad azt az nyomoruságot. mely az iffiuságnak rosz életyétöl származik, ugy mint az hirtelen valo halál. az vétekben valo meg keményedés., az sok szép reménségeknek, füstben valo menetelek. az véteknek. világon valo el áradása.
Végezetre, azért hogy ellene álhass., az lelki ellenségednek, az ki szuntelen azon vagyon. hogy az Isten szolgálattyátol el vonnyon. és idején az vétekben vetvén tégedet. azután el veszthessen.
Mind ezek után azt kérdem fiam tölled. hogy ha kételkedelé még is abban., mit kellesék cselekedned. ? mind ezek az igazságok nem elég eröseké hogy veled el hitethessék azt az köteleséget, mellyel tartozol iffiuságodban az Istennek adni magadot,. ha pediglen el hitették veled, mit akarsz ? micsoda az te szándékod, ? és mire akarod adni magadot ezután ? talám azt még eddig nem tudtad mely nagy légyen ez az köteleség. mostanában pedig világoson tudván. mivel fogod magadot menteni. micsoda itéletit nem várhatod magadra az Istennek. ha ollyan vagy, mint azok az gonoszok. kik azt mondgyák az Istennek. menny el mi töllünk, nem akarjuk meg üsmérni utaidot. *
Az irás azt mondgya, hogy midön az sidok viszá térének az fogságból. esdrás propheta. el olvasá nékik az Isten törvényit. az melyröl semmit nem hallottak vala. hetven esztendeig. mikoron pedig az nép azt halgatá, nagy keserüségben esék. és zokogásal sira, ugy annyira hogy az papoknak, és az lévitáknak. félben kelleték hadni az olvasást, és vigasztalniok az népet. az szegény nép, meg vigasztalhatatlan vala, szomorkodván azon, hogy nem tudá az
(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 440)